Az üzleti coach szerepét legtöbbször a sportbéli edző szerepéhez szokták leginkább hasonlítani. Egyszerűnek tűnő megközelítés ez, hiszen sporttal kapcsolatos élményei szinte mindenkinek voltak vagy vannak, akár saját közvetlen tapasztalatból, akár nézőként. Aki sportolt fiatalabb korában, talán könnyebben is fel tudja idézni azt az időszakot. Egyébként is, a sportoló múlt egy vállalkozó esetében különösen nagy előnyt jelent, hiszen a kitartás, a küzdeni akarás, a célok elérésének mindenhatósága jelen van a vállalkozások mindennapjaiban is. Vagy mégsem? Te mit gondolsz, kedves olvasó?
De mit is csinál egy edző? Felkészíti a játékosát/csapatát egy adott soron következő megmérettetésre, majd támogatja abban, hogy azon minél eredményesebben szerepeljen.

Edzésterv

Mivel ez így túl általános, menjünk egy kicsit mélyebbre: a felkészítés előtt az igazán jó edző feltérképezi tanítványa addigi előmenetelét, felméri annak erősségeit és gyengeségeit leginkább a versenytársaival való összevetés fényében. Ezeket összesítve meghatároz egy reálisan elérhető célt, ennek eléréséhez állítja össze a tanítványa személyes adottságaihoz igazított edzéstervet, majd versenyzője fejlődését folyamatosan nyomon követve támogatja annak végrehajtását.
Persze ezt még tovább kell árnyalni, két okból is. Egyrészt közben a versenytársak sem tétlenkednek: ők is dolgoznak, ők is fejlődnek, tehát őket is nyomon kell követni és ha szükséges, az időközben bekövetkező változásokat „le kell követni” az edzéstervben, másrészt optimális esetben az adott sportoló is folyamatosan fejlődik, emiatt az elvégzendő munkát folyamatosan az aktuális állapotához kell igazítani annak érdekében, hogy a kívánt eredményt el lehessen érni. Ez így kezd kerek lenni. Vagy mégsem? Az eddig leírtakból csupán egy valami hiányzik: maga a sportoló… Mit akar a versenyző? Mik a céljai, mi motiválja? Melyik dobogóra akar felállni (egyáltalán akar-e), hajlandó-e megfeszítetten dolgozni érte? Ha az a bizonyos edző igazán jó, akkor nem „meghatároz egy reálisan elérhető célt”, hanem azt az ígéretet teszi, hogy segít valóra váltani a sportoló álmait és rásegíti arra az annyira vágyott dobogóra.

Pedig megcsináltam…

A sportban az igazi teljesítményhez a motivációnak belülről kell fakadnia, hiszen nincs az a remek edzésterv, aminek az elvégzését kívülről kényszerítve sikert lehet elérni. Az edző felelőssége ugyanakkor óriási, hiszen a sportoló az ő kezébe teszi le az álmait: látja magát azon a képzeletbeli dobogón, hallja belül a közönség ünneplését és bízik abban, hogy azzal a munkával, amit az edzője meghatároz számára ezt valóra is fogja váltani. Tehát az edző arra „szerződik”, hogy saját szakmai tudásával „elviszi” a versenyzőjét arra csúcsra, ahová az el szeretne jutni. A képlet rendkívül egyszerű, a felek szerepe tiszta: az edző megmondja, mit kell ezért tenni, a sportoló pedig megteszi. Kérdés, hogy ez valójában mire elég, hiszen garanciát nem lehet egy sportsikerre adni.
A budapesti vizes világbajnokságról szóló cikkek egyikében olvastam, hogy az egyik hátúszónk, Balog Gábor száját az alábbi mondatok hagyták el: „Az a baj, hogy én viszem a bőrömet a vásárra, nekem van veszítenivalóm, és egy ilyen világbajnokság után akkor van szerencsém, ha a szüleim tudnak még támogatni. Az edzőknek semmi bajuk nem lesz, ugyanúgy megkapják a fizetésüket, én úsztam itt, és én vagyok a hibás azért, hogy nem sikerült jobban, de nem én mondtam, hogy mit kell edzenem. Többet úsztam, mindent megcsináltam becsületesen, még vasárnap is úsztam az edző kérésére, majd ezek az eredmények születnek.” (http://index.hu/sport/2017/fina_vizesvb_budapest/2017/07/29/vizes_vb_balog_gabor_mixvalto_osszefoglalo_szombat_delelott_kozma_dominik/)
Hát igen… Egy sportoló életében a legjelentősebb kockázat az, hogy a megfelelő szakember kezébe rakta-e le a sorsát. Mivel a mai modern versenysportban egy sportoló karrierje sportágtól függően 10-15 évnél ritkán hosszabb, minden egyes rosszul felhasznált év iszonyatos pazarlás, azt már a versenyző soha nem kapja vissza, hiába dolgozott becsülettel, végezte el mindazt, amit edzője elvárt tőle…

Edző az üzleti életben

A cikk kiindulópontja az üzleti coach és a sport edző analógiája volt, tehát nézzük meg a felelősség kérdését az üzleti élet oldaláról. Legtöbbek számára az első, ami szembeötlik az, hogy egyáltalán analógiáról beszélünk, pedig igen. Amíg a sportban teljesen elfogadott, hogy egy versenyző edzővel készül addig az üzleti életben – különösen itthon – ez még nagyon nem megszokott. Érdekes módon először pont azokban a nagyvállalatokban kezdtek el coach-okat alkalmazni, ahol egyébként a vállalati környezet számtalan egyéb támogató eszközt biztosított a vezetők számára, ráadásul ezeknél a vállalatoknál a felsővezetők döntő többségének egyébként is van gazdasági végzettsége és tapasztalata. Ezzel szemben a KKV szektorban a vállalkozások tulajdonosainak több, mint 80%-a saját tapasztalatból szerezte meg a vállalkozásához szükséges ismereteket és mindössze 25%-uk vett részt iskolarendszeren kívüli szervezett képzésen. Ha lehet mondani, ebben a körben van csak igazán szükség olyan külső támogatásra, amit egy üzleti coach jelent. Csak még kevesen gondolnak bele egyáltalán a lehetőségbe…
De mit is jelent az, hogy üzleti coach? Ha az edző hasonlat irányából közelítjük meg a kérdést, akkor egy olyan gyakorlati tapasztalatokkal és elméleti tudással felvértezett szakember, aki képes arra, hogy megbízóját hozzásegítse a céljai eléréséhez. A hangsúly egyértelműen a célok elérésén van, csakúgy, mint az élsportolók esetében. Szándékosan nem „siker” vagy „üzleti eredmények” kifejezést használtam, hiszen mindenkinek más céljai vannak és a coach feladata az, hogy az eszköztárát az adott cél elérésének szolgálatába állítsa.

Párhuzamok

A sportból vett edzői párhuzamot szinte egy az egyben rá lehet húzni az üzleti coach szerepére, a coaching folyamat is lényegében ugyanaz, mint egy adott versenyt megelőző felkészülési időszak. A célok meghatározása a fentiek tükrében alap, mint ahogyan az induló állapot felmérése is az. Kell egy origó, a coach-nak látnia kell az adott vállalkozás erősségeit, gyengeségeit, persze lehetőségeivel és kockázataival együtt. Innen kiindulva kell a megfelelő eszközrendszert kiválasztani annak érdekében, hogy a közösen meghatározott cél ne csak álom maradjon.
Ebben a felállásban a szerepek ugyanúgy letisztázottak. A coach az üzleti tudásbővítés edzéstervét építi fel, míg a megbízó (coachee) az ezen az úton megszerzett tudás segítségével formálja vállalkozását. A coach az elvégzett munkához igazítja az ütemet, elősegítve a folyamatos, szisztematikus építkezést, amelyben a kulcs az, hogy annak 100%-ban testreszabottnak kell lennie. Ezt csak abban az esetben lehet megvalósítani, ha a coach olyan kapcsolatot alakít ki a megbízójával, amelyen keresztül érzi az adott vállalkozás minden rezdülését és folyamatosan fenn tudja tartani motivációját is.

Kockázatok és mellékhatások…

A coach felelőssége az edzőéhez hasonlóan hatalmas: a nem testreszabott, nem az adott helyzethez és üzleti környezethez igazított munka nem vezethet eredményhez és ebben az esetben a coachee hiába végezte el a saját részét, a céljait valószínűleg a befektetett energia, idő és pénz ellenére sem fogja elérni. Az ilyen típusú támogató funkció igazi fokmérője kizárólag az, hogy eléri-e a célját, tehát tulajdonképpen igen/nem típusú zárt kérdésre redukálódik az értékelés… A cochee szempontjából magától értetődően adódik a kérdés, hogy lehet-e csökkenteni a „kockázatokat és mellékhatásokat”? Mivel a sporttal szemben az üzleti coaching egy szolgáltatás, a válasz mindenképpen igenlő kell legyen. A szolgáltatás üzleti feltételei közé olyan garanciális elemek beépítése szükséges, melyek révén a megbízó legalább anyagi értelemben csökkenheti saját kockázatát, akár siker alapú díjazás, akár befektetési garancia szerződéses vállalása megoldás lehet, a lényeg az, hogy a megbízó ne érezze azt, hogy egyedül viseli az együttműködés kockázatát.

 

Ez a gondolatsor azért született bennem, mert hiszek abban, hogy azok, akik többet akarnak, akik jobban szeretnék csinálni, minden eszközt megragadnak ennek elérésére. Ha Te is ilyen vagy, beszélgessünk, gondolkodjunk közösen az üzletről!